2014. augusztus 18., hétfő

Ami nem öl meg...

Ami nem öl meg, az megerősít. Igazából sosem értettem ezt a mondást. Ami nem öl meg, az megerősít? Mégis miért? Hogyan kellene ezt értelmezni? Aztán ahogy egyre több szar dolog ért az életben rájöttem hogy mi ennek a jelentése és hogy bár közhely, mégis igaz. Azt hiszem azt jelenti minél több csalódást, megpróbáltatást kell megélnünk, annál erősebbek leszünk és a következő csalódást annál könnyebb túlélni. Amíg nem tapasztalod, addig nem is értheted igazán, miért. Már tudod, hogy felálltál szarabb helyzetből is, már tudod hogy mi a dolgok menete. Ismered magad, azt hogyan mássz ki egy rossz helyzetből, hogyan élj túl egy szakítást/munkahely, vagy barát elvesztését és pontosan tudod milyen lépés mit fog követni. Hiszen minden ugyanaz, csak kezdődik előlről. De nyugtat a gondolat hogy ha az előzőt túlélted, ezt is pontosan ugyanúgy túl fogod élni és az élet nem áll meg, mert legutóbb sem állt meg. Ha visszanézel a múltra már csak röhögsz azokon a gondolatokon és érzéseken amiket akkor tapasztaltál és pontosan tudod hogy az érzések kavalkádja minden egyes csalódásnál ugyanolyan lesz. Nagy veszekedések, kiborulások, hiszti, önsajnálat, lenyugvás, egy megtalált fogkefe, régi érzések újra előtörnek, majd pár hónap, év múlva már minden olyan jelentéktelennek tűnik. Az első csalódást talán a legnehezebb túlélni hiszen akkor nincs mögötted tapasztalat, azt hiszed itt van vége az életednek, annyira fáj.



Biztos veled is volt már olyan hogy elhagytak, te hagytál el valakit, elsodort egymástól az élet. Azt hitted abban a pillanatban hogy mindennek itt a vége és nem akarsz többet élni, reggelente nincs értelme felkelni és nincs értelme létezni hiszen mi értelme van bárminek is nélküle. El lehet szenvedni heteken-hónapokon keresztül és sajnáltatni magad, de tudod mit? Ahogy egyre idősebb leszel majd megérted hogy ennek már nincs értelme. Minek pazarolni az időt önsajnáltatásra, szenvedésre, mikor egyszer úgyis vége lett volna? Mindennek vége van egyszer. Megfigyeltem hogy a "nagy szerelmek" maximum 3-4 évig tartanak aztán mi van? Kezdődnek a veszekedések, félrelépések, nagy megbocsátások, újra egymásra találások, de csak azért mert mind a két fél gyáva ahhoz hogy meglépje a nagy lépést, hogy elszakítsa magát a másiktól. A nők nagy része úgy fél az egyedülléttől hogy már bármit hajlandó elviselni annak a lúzer seggfejnek akivel éppen együtt vannak. Mindenáron megvédik bármilyen disznóságot is csinált, mindig lesz egy kibúvó és persze a végén ha magába néz, az igazi válasza az lesz hogy "nem akarom elhagyni mert félek hogy nem találok mást". Mi a francért féltek ti nők az egyedülléttől?! Mi olyan rossz abban? Inkább együtt maradsz valakivel aki naponta megaláz, megver, átver, nem tisztel, csak azért mert félsz attól mi lesz veled egyedül. Az ilyen meg is érdemli a sorsát. Mindenki másnak pedig azt mondom hogy merd meglépni a változást és merj kilépni egy rossz kapcsolatból. Az akit évekkel ezelőtt megszerettél, lehet hogy már soha nem lesz ugyanaz az ember, hiszen emberek vagyunk, változunk. Ha nem így lenne, azt jelentené hogy nem fejlődsz. Gondolj csak bele, te ugyanaz az ember vagy, aki 5-10 évvel ezelőtt voltál? Ugye, hogy nem! Talán mások a vágyaid, céljaid, más az értékrended. Lehet hogy pár éve még eszedbe se jutott volna hogy valaha gyermeket szeretnél, ma már ez a legnagyobb vágyad. Lehet, hogy pár éve még egészen más életstílust éltél mint ma. Ezeket a változásokat az éli meg aki nap mint nap együtt van veled és lehet hogy az ő élete, értékrendje más irányt vesz. Az, hogy valakivel együtt élsz, szeretitek egymást, közös jövőt terveztek, nem feltétlenül jelenti azt hogy a személyiségváltozásotok is passzolni fog egymáshoz idővel. 



Talán nincs is olyan hogy "az igazi" nincs olyan hogy a "nagy ő" és talán mindez csak a filmekben létezik. Azt hinnéd x évesen hogy te már "kész" vagy, felnőttél, de az ember mindig változik, ha tetszik ha nem. Még alapvető tulajdonságaid is megváltozhatnak, lehet hogy sokáig baromi önző és kegyetlen voltál másokkal majd egyszer csak valami hatására megvilágosodsz és segítőkész, önzetlen leszel. Vagy épp fordítva.
Honnan tudhatod hogy az, aki most melletted van, mindig ott lesz és honnan tudhatod hogy te akarni fogod-e hogy mindig ott legyen? Sehonnan. Nincs garancia. A lényeg hogy fel kell ismerni azt a pontot amikor már úgy érzed hogy egyszerűen nincs tovább és nem kell erőltetni azt ami nincs. Akkor is, ha szar a magánytól való félelem és akkor is ha tudod hogy az első néhány hét-hónap nehéz lesz, de meg kell lépni. Sajnáltasd magad, igen, sírj és szenvedj. Hallgass érfelvágós zenéket és igyál meg egy üveg bort egyedül csak azért mert nincs kedved senkivel se beszélni, egyedül akarod túlélni és lezárni a múltat. Rágd magad át újra és újra az utolsó beszélgetéseteken, és vesd papírra az összes dühös szót amit még elmondanál neki. Aztán tépd össze. És dobd el. Engedd el, és bocsáss meg neki, bármit is tett, és bocsásd meg magadnak is azt hogy ez megtörtént, ne hibáztasd se magad, se őt. Egyszerűen csak fogadd el hogy megtörtént, már nem tudod megváloztatni a múltat, de a jövődet még igen. Engedd el a múltbéli sérelmeidet és ne vidd magaddal őket a jövőbe, hiszen ez mindig vissza fog húzni. Engedd el, bocsáss meg, és felejtsd el. Ami pedig a legfontosabb: tanulj belőle. Tanulj a saját hibáidból hogy legközelebb ne követhesd el őket. Majd a következő csalódásnál jusson eszedbe hogy az előzőnél se haltál bele és minél többet csalódsz, annál erősebb vagy hiszen már nem tudnak bántani, már megerősödtél. Hiszen nem ölt meg, megerősített.


2014. július 31., csütörtök

Fitness-konyha: Fitt pogácsa

Ha Magyarországon járok, egészen biztos hogy az első utam egy pékségbe vezet ahol feltankolok a kedvencekből: burek, pizzás csiga, pogácsa. Utóbbi a szívem csücske, egyszerűen imádom, nagymamám mindig süt nekem ha tudja hogy jövök látogatóba. Lehet tepertős, sajtos, túrós, bármilyen, csak pogácsa legyen! Azt hiszem, számomra nagy áldás hogy csak otthon lehet kapni és külföldön nem, így nem volt lehetőségem olyan sokszor enni! :D Itthoni pogácsasütés eszembe se jutott. Most viszont a Facebook csoportomban (ha csatlakozni szeretnél katt a linkre!) egy olvasó betett egy receptet, amit ezúton is köszönök. Ugyan az eredeti neve tallér, de szerintem pogácsának is megteszi, engem arra emlékeztet. :))

Hozzávalók, ahogy én készítettem:

Előmelegítem a sütőt 180 fokra.





  • 250gramm cottage cheese
  • 2 tojásfehérje, 1 sárgája
  • csapott kk só
  • arabos fűszerkeverék (erős paprika, fokhagyma, zöldfűszerek vannak benne)
  • apróra vágott metélőhagyma (snidling)
  • apróra vágott salátahagyma (ennek a magyar nevében nem vagyok biztos, külsőre hasonlít a lilahagymára csak kisebb és nem olyan erős az íze) 
  • 3 csapott evőkanál zabliszt
  • 3 csapott evőkanál zabpehely (közepes méretű)
  • 4dkg sajt (ez lehet bármilyen zsírszegény sajt, a mennyiséget is lehet változtatni) 

Mindent összekeverek (a sajt kivételével), kicsit állni hagyom, hogy a zabpehely megszívja magát. Egy tepsire sütőpapírt terítek és egy kanállal pogikat formázok egymástól távol. Megszórom reszelt sajttal, és be a sütőbe 20 percre. Ha már szép barna, kiveszem, kiteszem hülni, és ezután gyönyörűen eltávolíthatóak a papírról, én ettől féltem hogy majd folyós lesz, nem lehet felszedni, túró alapú pizzánál jártam már így, de ez a recept tökéletes és simán le lehet szedni a papírról a kis tallérokat. Nagyon-nagyon finom, csillapítja a sós nasik utáni vágyat és tökéletesen illik az egészséges életmódomba is. :) 


(A képen látható adag kb a fenti mennyiség fele, a másik fele ezután került a sütőbe és nincs a képen) 


ÚJ!!! Kipróbáltam cottage cheese helyett cukkinivel, így is lehet készíteni! Az arányok ugyanazok, egy közepes méretű cukkiniből csináltam (a képen az adag fele kb) azok a pöttyök a tetején a sajtok, nincs sajt reszelőm.


2014. július 22., kedd

A nagy hajcihő-avagy miért utálom a hajamat

Aki régóta olvassa a blogomat, bizonyára pontosan ismeri az örökös vergődésemet ami a hajamat illeti. Valóban, szó szerint nevetséges a kínlódásom, de egy változás miatt megint sokan kérték hogy írjak a hajamról, tehát itt van. Ha esetleg nem bírod nézni a szenvedésem, vagy nem bírod látni ahogy káromkodok és egyéb "nem nőies" szavakat használok idegből, kérlek ne olvass tovább! :D 

Már megannyi cikk született a hajamról, póthajak, hajnövesztő projekt, miért jó a póthaj, miért rossz, hogyan ápoljuk a hajunkat és a többi. Ezeket a cikkeket a főoldal "Haj" menüpontjában megtaláljátok.



Szintén megannyi jó tanácsot kaptam az évek során mit és hogy kéne csinálnom és ami állandó visszatérő téma hogy miért szőkítem a hajamat mert ez árt neki a legtöbbet. Mert szeretem a szőke hajszínt baszki, azért. Lehetne azt igen, hogy lenövesztem a saját hajszínem és fosbarna hajjal élem le az életem boldogtalanul, de nem, köszi. Annyi nőnek megnő a haja úgy is, ha festeti, sőt, állítom, hogy az utcákon lófráló nők 80%-ának nem eredeti a hajszíne, miért pont ebbe kell belekötni? :) Ismerek nem egy olyat is aki szőkített hajjal fenékig érő hosszal büszkélkedhet és az eredeti színe sötétebb, mint az enyém. A szőke hajfestéket pedig csak a tövekre kell felvinni, tehát még csak az se hozható fel ellene hogy havonta erős vegykezelés éri a haj teljes hosszát, mert nem. Tény, hogy a szőkítés során elvékonyodik a haj meg talán veszít az erősségéből, de ettől még megnőhetne, nem igaz? 



Pár hete leszedettem a pót hajat és azóta kopasznak érzem magam. Azt mondják, csak meg kell szokni. Hát, nem egyszerű-ha eddig hozzászoksz egy bizonyos külsőhöz, baromi nehéz lesz elfogadni hogy egyik napról a másikra egy másik ember néz vissza a tükörből. Mindig is mondtam hogy egy nőnek a haja a koronája és annak mindig szépnek kell lennie, ha más nem is szép rajtad, legalább a hajad legyen az. Igen ám, csak nekem mindig a póthajam volt szép, de belefáradtam az örökös küzdelembe hogy a póthaj ellenére is nőjön a saját hajam és hogy azt hallgassam mindenkitől hogy a póthaj miatt nem nő, ha nem volt póthajam, akkor a szőkítés miatt nem nő, elég volt, szarok mindenki véleményére. Most jött el az az idő amikor azt mondom, már tényleg nem érdekel senki "jó tanácsa" mert mindig mindenki okosabb, most jött el az, mikor azt mondom magam miatt leszedtem a póthajat mert egyrészt: melegített és ha ennyi póthaj van az ember fején az nyáron felér azzal mintha egy jó meleg sapkában lenne egész nap, másrészt azt hittem egyszerűbb lesz így az életem. A hosszú póthajat állandóan ápolni kell, a hajszárítás-formázás órákat vett el az életemből és örökös küzdelem volt az életemet úgy alakítani hogy a hajam mindig szép formájában legyen hiszen egy póthajnál pláne nem megengedett a kuszaság, ha az nem ápolt, akkor a vak is látja hogy nem igazi. 




Tavaly kétszer is belevágtam a "lenövesztem a hajam és új életet kezdek" projektbe. Kétszer is hónapokon át úgy jártam a világot mint egy idióta akinek nincs pénze fodrászra és állandóan a "neked  ilyen színű az eredeti hajad????" ostoba kérdésekre válaszolva majd egyszer nyáron mentem el egy fodrászhoz elérve a mindenki által oly divatosnak tartott és a lenövés palástolására kitűnő megoldásnak bizonyolú ombre hajfestést. Lila lett, undorító. Sírógörcs, egy flakon WU2 sampon és két doboz szőkítő festék persze szigorúan 2 hét után. Akkor megfogadtam hogy az én hajamhoz többet nem nyúl fodrász. Ősszel aztán megint rámjött az 5 perc és elkezdtem lenöveszteni a hajam, megint mint egy idióta lenőtt hajú igénytelen senkiházi jártam az utcákat majd megint egy ombre festés próbálkozás, megint undorító lett az eredmény. Akkor feladtam és elhatároztam hogy többé nem engedek fodrászt a hajam közelébe (mind a két ombre festést profi fodrász csinálta, bár valószínűleg jobban jártam volna a házibarkáccsal) és festett szőkén fogok megdögleni hiszen egyik lenövesztési próbálkozás sem sikerült, és nem vagyok hajlandó éveken át ténylegesen úgy kinézni mint egy nem normális igénytelen nő akinek tényleg le van nőve a haja és nem festeti be, mert az egyetlen módszer amivel méltóságteljesen le lehetett volna növeszteni a szőke színt az az ombre lett volna. És akkor erre mondják megint az okosok, hogy de többször kell festeni. Várni kell. Kikopik a festék, újra kell festeni. Ez nem sokkal megterhelőbb a hajnak, kérdem én?? De tudod mit? Nem is érdekel a válasz. 
Január vagy február környékén már nem is emlékszem mikor megint visszatértem a varrott hajhoz mert a tincses megoldás amit mindenki istenített és ami alatt biztos jobban nőne majd a hajam mikor hüvelykes valamikkel tették fel. Olyan szépen tőből törte le a saját hajamat hogy öröm volt nézni. Tehát újra varratás és onnantól kezdve nem festettem a hajamat csak azokon a részeken ahol látszódott, tehát a fejtetőn, oldalt és alul, ha összefogom akkor ott is szőke legyen, hiszen a középső részeken a varratok miatt nem volt jelentősége hogy a saját hajam milyen színű. 
Hónapokon át nem is láttam a hajamat hogy néz ki, csak mindig mondta a fodrász aki varrta a hajam hogy jé már milyen szépen lenőtt a hajad. Most, mikor leszedettem és formára vágattam a hajam akkor láttam először hogy tényleg mennyire lenőtt és végre látom a saját színem, ami sokkal sötétebb, mint amire emlékeztem. Nem, nem szeretném, ha az egész hajam ilyen színű lenne. 

tőfestés előtt, enyhén sminkkelt arccal

tőfestés után, smink nélkül (háttérben a megmentőm, a csatos hajam-magam készítettem :D) 

Most ezzel a kis csutak hajjal élek és utálom minden porcikámmal. Nem elég, hogy utálom a hajam, de gátol mindenféle emberi kapcsolat fentartásában is: csak oda megyek és azokkal találkozok ahova és akikkel muszáj, ezen kivül bezárkóztam és nincs kedvem élni se, vagy új embereket megismerni, kimozdulni valahova. Nem érzem már szépnek magam és tudom hogy kurvára felületes gondokodásra vall amit írok, de igen, nekem a hajam volt a szépségem, a mindenem, és ez most elveszett, nincs többé, amitől gyönyörű nőnek éreztem és láttam magam ködbe vész és csak ez a  félig barna félig szőke hajú undormány van. És hogy egyszerűbb-e az élet a rövid hajjal? Nem az. Ha azt akarom hogy nézzen ki valahogy be kell szárítani, be kell csavarni tapadós csavarókra majd hajvasalóval megigazítani, tehát egyáltalán nem tudom kíméletesebben kezelni mint a póthajat, illetve tudnám, ha teljesen mindegy lenne hogy nézek ki, mert akkor aztán hagyhatnám megszáradni a napon is és fésülködni sem kellene, mert minek.

Most smink nélkül olyan vagyok mint egy Pistike, akinek az anyukája körbevágta a bilit a fején.



Őszintén sajnálom hogy olyan felületes vagyok hogy nem tudok igénytelenül elaludt vagy napon száradt kócos hajjal élni és emberek közé menni. Ezt a 3 szál hajat szinte minden nap meg kell mosni, edzés közben nem tudom összekötni mert ahhoz rövid, ezért muszáj mindig megmosni utána. Ha reggel nem megyek edzeni és az előző esti "jó" hajammal alszok el, akkor reggel megint meg kell mosni vagy legalábbis be kell szárítani-hajvasalni hogy legyen formája, mert elalszom. A hosszú hajat éjszakára felkontyoltam, reggel kiengedtem, megfésültem és gyönyörű volt, hetente kétszer kellett megmosnom-formáznom és ennyi. Szóval nekem ne mondja senki hogy a rövid haj kevesebb szenvedés, mert összességében egyáltalán nem az. 




Konklúzió: nincs. Depressziós vagyok a hajam miatt és ha még egyszer valaki elmondja azt a soha nem hallott jó tanácsot hogy "növeszd le a hajad és megnő" akkor rituális öngyilkosságot fogok elkövetni. Meg akkor is ha valaki azt mondja hogy "de ez is jól áll" vagy "ez sokkal jobban áll" mert NEM, mert magas vagyok és ezzel a rövid hajjal egyszerűen aránytalanul nézek ki és gyűlölöm és ezen semmilyen vélemény sem fog változtatni.
És igen, egy makacs, hisztis szőke picsa vagyok. 

Ui.: Jól esik a sok hozzászólás meg látom én is, hogy a rövid hajas képeim évek óta a legtöbb lájkot kapják, de olyan érdekes, hogy aztán ha visszakerült a póthaj mindig az jött hogy "na ez azért csak jobban áll" aztán ha lekerült az lett a "jobb". Én, ha egy ismerősöm kérdez a hajáról egy nagy változtatás után, valahogy mindig megmondom az őszintét, akkor is ha szar. Hát ki, ha ne egy barát mondja meg, nem igaz?! :D Ugyanakkor ott van az is hogy ha már levágatta/befestette már nem tud vele mit csinálni, akkor miért ne mondjuk azt hogy jobb az új, megértem, oké. De az is tény hogy mindig csak a lányok mondják hogy egy haj jobb rövidebben és ha valaki szőkéből barna lesz hótziher hogy az is JOBB lesz minden lány szerint. :)

2014. július 21., hétfő

Fitness-konyha: Csőben sült csirkemell zöldségekkel

A csirkemell mint a testépítő diéta alapja, néha már baromi uncsi tud lenni, és igyekszem a lehetőségekhez képest változatosan elkészíteni. A csirkemell előre pácolása tűnik az egyik legjobb opciónak-ha nem csak a szokásos fűszerkeverékes vonalat nézzük-, így gyakran alkalmazom ezt a pácolási módot. Mivel igyekszem az utóbbi időben kizárni a tejtermékeket (is) az étrendemből ezért egy szója "joghurtot" választottam, ebbe daraboltam fokhagymát, sóztam és hagytam állni fél napot majd ezután került bele az apróra vágott csirkemell, be a hűtőbe és fél napot hagyni benne (lefedve). 

Hozzávalók: 


  • csirkemell (mennyiséget te határozod meg, nálam a képen 100 gramm van) 
  • fagyasztott zöldbab és karfiol (de lehet brokkoli vagy kelbimbó is) 
  • tojásfehérje
  • light sajt
  • fűszerek ízlésed szerint
  • jénai vagy teflon bevonatú tál a sütéshez
  • sütőpapír (azért hogy egyben ki tudd venni, de mehet enélkül is)

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A zöldségeket úgy ahogy vannak, fagyott állapotban előfőzöm kb fél puhára, majd a sütőpapírral kibélelt tálba halmozom őket, fűszerezem. Erre pakolom az előzetesen bepácolt csirkemellet és be a sütőbe. Kb fél óra múlva mikor a csirkemell már megsült akkor egy felvert tojásfehérjét összekeverek egy kevés light reszelt sajttal (tényleg nagyon kevés, csak az íze kedvéért, mert még a light sajt is zsíros és az nem jó:) ) és a tetejére öntöm és további 10 percet sütöm így míg szép barna nem lesz. Nekem 250 gramm karfiolból, egy marék zöldbabból és 100 gramm csirkemellből olyan laktatót sikerült csinálni hogy ez két étkezésre is elég volt. 


2014. július 20., vasárnap

Olvasd el, fontos!


FIGYELEM! Nagyon fontos dolgot szeretnék mondani, amit úgy érzem nem mondok és nem hangsúlyozok elégszer. Sajnos egy olvasóm pórul járása döbbentett rá erre: bármibe kezdetek amit én leírok, azt tegyétek FOKOZATOSAN! Ne feledjétek hogy az hogy én azt írom hogy "nehéz súlyokkal edzek" vagy "napi 5 liter folyadékot iszom" az nem azt jelenti hogy "te" is rohansz másnap a 100 kilós súlyokhoz és magadba döntesz egy gallon vizet, ha előtte 2 kilós súlyzó se volt a kezedben és napi 1 liter vizet sem ittál meg!!!! Én valamiért azt hittem hogy ez evidens de sajnos nem mindenki számára az. FOKOZATOSAN kell belekezdeni mindenbe ami megváltoztatja az életritmusod, legyen az több folyadékbevitel vagy a sport elkezdése. 

Hogy miért írom le mindezt? Kaptam egy levelet: egy olvasó arról számolt be hogy a cikkeim hatására elkezdett mozogni, egészségesebben enni és több folyadékot fogyasztani. Június előtt napi 1L vizet sem ivott meg, majd felemelte 1,5 literre, de ezt sem mindig, mert néha "elfelejtete". Egy héttel ezelőtt felemelte a napi alig 1,5L folyadékot 4,5L-re!!!! Ettől pajzsmirigy túlműködése lett. (ez átmeneti, rendbe fog jönni) Mikor ezt elolvastam szörnyen éreztem magam, és saját magamat okoltam, komolyan elgondolkoztam azon is hogy abbahagyom a blogolást, mert nem akarok másnak is ártani. Ugyanakkor ott a másik oldal, az a rengeteg köszönő levél amiben arról írnak hogy az én hatásomra jobb lett az életük, a közértzetük, stb. Szóval nem tehetem meg hogy ezt csak úgy eldobom, ugyanakkor tanultam az esetből és minden postomhoz oda fogom ezt írni hogy fokozatosan vágjatok bele mindenbe, nem lehet egyből mindent akarni és mindent elérni!



Ezt kellett kiírjam ma a Facebookomra és ezentúl ezt a bejegyzést oda fogom linkelni minden postomhoz, ha idegesítő lesz, ha nem, ugyanis nem szeretnék még egyszer ilyen levelet kapni hogy kvázi az én tanácsom miatt lett valakinek egészségügyi problémája. :( 
Lássuk, hogy pontosan miről is van szó: 
Bármilyen változást eszközölsz az életedben, az megváltoztatja azt mind fizikai mind szellemi szempontból. Ha fizikai változtatásokról beszélünk és hirtelen történik nagy változás az sokkolni fogja a szervezetet ami nem tudja mihez kezdjen vele. Gondolom ismerős az izomláz mindenkinek, az is hasonló, de nem olyan vészes, mindenkivel megesik. Ami már súlyosabb, azok a szalagsérülések, izületek sérülései. Ezekkel nagyon kell vigyázni és ezért nagyon nagyon fontos hogy bármilyen mozgást választasz, tedd fokozatosan. Az én tanácsom a következő: ha még soha nem sportoltál rendszeresen (iskolai tesi órát leszámítva) és úgy döntesz nekikezdesz egy jobb külső és jobb élet reményében, az szuper dolog. Viszont ne akarj mindent egyszerre, és rögtön. Adj magadbak időt, akkor is ha ez unalmasan hangzik, hiszen később nem lesz problémád ha fokozatosan csináltál mindent. A lépcsőfokokat végig kell járni, nem megy az úgy hogy bele a közepébe és guggoljunk 100 kilóval már az első láb edzésen! Eleinte szoktasd hozzá magad, az izületeidet, az izmaidat ahhoz hogy egyáltalán mozgásban vannak. Túlsúlytól függően ez lehet szabatéri séta vagy gyors gyaloglás, hogy a tested megszokja hogy mozog, hozzászokjon a terheléshez. Ha ezt csinálod 2-3 hétig az már egy megfelelő alapot ad arra hogy tovább lépj. Nem kell rohanni sehova, és ha mindenáron le akarsz fogyni 2 hét alatt 10 kilót akkor is hidd el, hogy így kell csinálni mert sérülés lesz a vége és akkor meg hetekig nem fogsz tudni edzeni sem. 




Ha már hozzászoktattad a tested a rendszeres mozgáshoz akkor jöhetnek a saját súlyos gyakorlatok. Minden gyakorlatot amit később nagy súlyokkal fogsz majd végezni be kell gyakorolni saját illetve kis súlyokkal, hogyan kell végrehajtani, mi a megfelelő technika. Hiába guggol valaki 100 kilóval, ha éppen csak megmozdul a térde és nem hajlítja be rendesen, az nem megfelelő technika. A technika elsajátítása a legfontosabb, akkor is ha eleinte hülyén fogod magad érezni ettől, de nem kell. Mindenki elkezdte valahol, és mindenki volt egyszer kezdő. Eleinte még edző terembe se kell ehhez járnod ha zavar hogy mások "hülyének néznek" az 1 kg-os kézisúlyzókkal, szerezz be párat otthonra, menj fel a youtube-ra és kövess végig olyan gyakorlatokat amik az egész testet megmozgatják. Eleinte lehet heti 3 alkalommal egész teste átmozgató edzéseket végezni. Majd ha már eltelt pár hónap akkor lehet szétszedni láb-hát-váll stb napokra, addig nincs értelme! Először tanuld meg egyáltalán milyen gyakorlatot hova végzel és tanuld meg érezni az izmot, ne lendületből csináld és ne a segédizmokkal dolgozz, hanem azzal, amire éppen edzel. Ez a tanulási időszak eltarthat 1-2 hónapig, aztán ha már minden gyakorlatot ismersz és a kis súlyokkal már gyerekjáték a végrehajtásuk, akkor mehetnek nagyobb súlyok, de ekkor sem vágunk rögtön a közepébe, nem, kicsiről haladunk és az idő elteltével növeljük. Általánosságban azt mondják hogy ha egy súllyal meg tudsz csinálni 12 ismétlést akkor az már kevés és mehet a nagyobb súly. De ez nem minden gyakorlatnál kivitelezhető és nem minden helyzetben, én pl már tudnék többel is guggolni, de nincs segítőm, így "nem merek", mert nem akarok lesérülni... De kezdők esetében ilyen problémák még nincsenek. Nem kell minden edzésen növelni a súlyokat, csak akkor ha már túl könnyűnek érzed. Ahogy egyre erősödsz, ez természetes folyamat. De ismétlem, mindenekelőtt a forma betartására törekedj, eleinte érdemes a gépeket használni azok segítenek a megfelelő testtartásban is és később áttérni a szabad súlyokra. 

A másik dolog az étkezés és ivás: Aki éveken át hozzászokott ahhoz hogy naponta egyszer eszik pl vacsorára 2000 kalóriát, annak baromi nehéz lesz napi 5ször keveset enni-ami az egészséges életmód alapfeltétele. Azt javaslom, kezdj azzal hogy reggelizel. A reggeli számomra érthetetlen módon sok embernek mumus és "ők reggel nem éhesek" de hát hogy a francba nem, mikor egész éjszaka éhezik a tested, reggel élelelmre van szükséged, ember! Aki nem reggelizik, annak a teste éhező üzemmódba kerül és a következő étkezést zsírként fogja elraktározni, ezt tartsa észben mindenki aki "nem szeret reggelizni". (más a helyzet azzal aki éhgyomorra edz és utána reggelizik, azt lehet) Tehát első lépésként próbáld meg hogy egy könnyű, de mégis laktató, egész délelőttre energiát biztosító reggelit készítesz, pl zabpehely gyümölcsökkel. 

Zabpehely forró vízben megfőzve, alma és banán darabok bele, fahéjjal ízesítve-kitűnő reggeli

Ha a reggeli már az életed része, és az életed többi részében is odafigyelsz arra mit eszel, iszol, pl a mekis hamburger helyett egy adag salátát választasz vagy a kóla helyett ásványvizet, akkor is már nagy eredményeket fogsz elérni hiszen mindez új a testednek és pozitívan fog reagálni a változásokra. Iktass be minden nap valamilyen salátát vagy zöldséget és fokozatosan szoktasd hozzá magad az új ételekhez. Nem kell rögtön elhagyni mindent, ami régi, csak kerüljön mellé az új is és egy idő után elhagyhatod a "rossz" dolgokat és csak a csalónapokon kerüljenek elő. Adj időt magadnak! 




Ami pedig a folyadékfogyasztást illeti... Nekem, mint aki 12 éves kora óta megitta a napi 2 liter vizet majd ahogy felnőttem még többet is, és ma már napi 4-5 litert iszik... Nekem elképzelhetetlen az élet víz nélkül és elképesztő mikor látom, olvasom hogy emberek napi fél vagy 1 litert isznak. Egyszerűen nem értem hogy tud egyáltalán működni a szervezetük ennyire kevés vízzel, olyan mintha a mosógépet próbálnád beindítani víz nélkül! A víz fontos és pont. Ez nem lehet vita tárgya. Ugyanakkor a fentebb leírt eset miatt senkinek sem javaslom hogy egyik napról a másikra magába döntsön nagyobb mennyiségű vizet. Ezt is FOKOZATOSAN kell megváltoztatni. Ha eddig napi 1-2 pohárral ittál... igyál 3-4 pohárral eleinte. Majd egyre többel, de hagyj időt magadnak minderre és nem 1-2 hetekről beszélünk, hanem hónapokról. Mint írtam, nekem 12 éves koromtól kb 22 éves koromig a napi 2 liter volt a mérték, ezután növeltem 3 literre és most, 26 évesen, kemény edzések mellett jutottam el a 4-5 literhez. Nem verseny hogy ki iszik többet és hidd el, már az is jó teljesítmény ha a napi 1 litert feltornázod 1,5 literre. Idővel lehet több is, az a fontos hogy fokozatosan csináld. Mit igyál? Vízszűrővel ellátott kancsóból csapvizet vagy alacsony nátrium tartalmú szénsavmentes ásványvizet. Ezt fel lehet dobni citrom-uborka-menta ízesítéssel (beáztatod egy éjszakára a hozzávalókat a vízbe, másnap megiszod) vagy bármilyen gyümölccsel amit lefagyasztasz majd beledobsz a vízbe. Ezerszer finomabbak ezek a levek mint a bolti agyoncukrozott vackok és jobban is oltják a szomjat. 

Tudom, hogy akit magával ragad a fitnesz világa az azonnal akar mindent és rögtön akarja azokat a kockákat is a hasára, de... nem fog így menni sajnos. Saját magadnak tedd meg azt a szívességet hogy fokozatosan, lépésenként haladsz, az egészséged megőrzése érdekében! Legyetek türelmesek, következetesek és fokozatosan csináljatok mindent, az eredmény jönni fog! 

2014. július 17., csütörtök

Kalóriaszámolás-mit, hogyan?

Több olvasó is jelezte hogy az előző postban írt makró számlálós dolog gondot okoz neki, ezért úgy döntöttem egy rövid postban leírom hogy néz ki a dolog: 
Tehát: azt már tudjuk hogy ahhoz hogy fogyjunk, súlyt tartsunk vagy tömeget növeljünk (gyengébbek kedvéért: mikor egy vékony lány izmosodni akar mert unja a piszkafa lábait) figyelni kell hogy mit és mennyit eszünk. A "mit"-re a válasz mindegyik esetben ugyanaz, adottak azok az ételek amiket egészségesnek mondanak, ezeket lehet enni (az előző postban megtalálod) és kerülni kell MINDENT ami fehér lisztet, egyszerű cukrot tartalmaz, beleértve a szénsavas vagy rostos üdítőket is és ne feledjük az a kifejezés hogy "nem eszek cukrot" nem azt jelenti hogy nem ülsz neki kiskanállal a kilós zacskóból cukrot eszegetni tv-nézés közben, hanem azt, hogy megnézed az adott termék mennyi cukrot tartalmaz és ha túl sokat, akkor azt nem eszed meg. De mi számít túl soknak? Vegyünk egy müzlit például aminek ha száz grammjában tegyük fel 50 gramm szénhidrát van és "ebből cukor" (ezt így megtalálod a dobozon) 25 gramm, az egyértelműen túl sok. 

Na de hogyan is csináljuk ezt az egészet? Pofonegyszerű. Először is felmész pl erre az oldalra: http://iifym.com/iifym-calculator/ és kitöltöd az adataiddal (height-weight: itt állítsd át "metric"-re és akkor cm/kg-ban tudod megadni, a többi szerintem egyértelmű egy olyannak is aki nem tud jól angulul). Jó, ha előtte egy edzőteremben csinálsz zsírszázalék mérést is, de enélkül is lehet használni. Ez a kalkulátor kiadja hogy a céljaidnak megfelelően mennyit kell enned, be tudod állítani azt is hogy mennyit edzel tehát nagyjából reális képet fogsz kapni arról hogy mennyi kalóriára van szükséged. A következő lépésben beállítod hogy mi a célod: fogyás, súlytartás vagy izomtömeg növelés, és ennek megfelelően bekarikázod. A végős lépésben kiválasztod milyen módszert akarsz használni (én a bodybuildereset használom, náluk a javasolt az IIFYM) és rákatt a calculate-ra és ott van feketén-fehéren miből mennyit kell enni. Carbs-protein-fat-fiber tehát szénhidrát-fehérje-zsír-rostok. Az előző cikkben leírtak alapján állítsd össze az étrended, és ne feledd, a szénhidrát-fehérje-zsír-rostbevitel nem azt jelenti hogy fehér kenyeret disznózsírral, vöröshagymával. 



Az a diéta amiről én beszélek, nem is igazán diéta, hanem egy életmód. Minden egyes étkezéssel kapcsolatos döntést úgy kell meghozz hogy annak súlya van. Nem eheted meg a cukros csokis akármit, mert azzal hátráltatod a fejlődésed. Következetesen és hosszú ideig kell JÓL enni ahhoz hogy legyen eredménye. Aki 1-2 hétig betartja a szabályokat ne várjon csodát. Hónapokon át kell így enni hogy látszódjon, valami változik. Ugyanúgy ahogy hónapokon keresztül kellett felszedni az úzsógumit a derekadra. Ugyanannyi ideig fog tartani míg leadod, és igen, a melledből is fogsz fogyni. 

Akinek kifogása van hogy de "ő nem tud lemondani a finom falatokról" meg "ő nem akar szenvedni" az zárja be most ezt a bejegyzést, mert nem hozzájuk szólok. Azokhoz szólok, akik komolyan gondolják és veszik a fáradtságot és tényleg változtatni akarnak. Tény, hogy nem lesz könnyű és szar mikor elmész egy cukrászda mellett és látod a jobbnál jobb falatokat, de neked semmit nem szabad azokból enni. Ez különbözteti meg az akaraterőt attól hogy felzabálsz mindent. Ez különbözteti meg a sportos, esztétikus, feszes, nőies alakot a hájas, narancsbőrös, lógó bőrtől. Igen, az ilyen apró döntések folyamata. És ha már most gyülekeznek a kifogások a fejedben, ne feledd, hogy nem értem csinálod, hanem magadért. Én pont leszarom ki hogy néz ki. 

Ha megvan a napi limited, a legegyszerűbb ha regisztrálsz pl erre a kalóriaszámláló oldalra: http://www.kalóriaguru.hu/fogyokura-dieta-naplo/fogyokura-dieta-naplo.php és itt vezeted mit és mennyit eszel. Aki Magyarországon lakik annak könnyű a dolga abból a szempontból hogy eleve már egy csomó étel fel van vezetve a táblázatba, így csak be kell írni miből mennyit ettél. Ha van olyan, ami ott nem szerepel, akkor "új étel"-ként vedd fel a kedvencek közé. Nagyon egyszerű, átlátható, ha valaki ezt se tudja használni akkor ott már én nem tudok segíteni. :D Még azt is láthatod hogy mennyi van még hátra, mennyit ehetsz még aznap, szóval tényleg csak egy konyhai mérleg kell hozzá és 2 perc evések előtt vagy után felvezetni mit és mennyit ettél. 

Még annyi, hogy a bevásárlásnál mire kell odafigyelni és hogyan olvassuk a táblázatot az egyes ételek hátoldalán: minden étel amit megveszel rendelkezik ezzel. Általában 100 grammra van leosztva, de egyes darabonként csomagolt termékeknél fel van tüntetve darabra értendően, és az is hogy az az egy db pontosan hány gramm, tehát mérni sem kell. Ha pl veszel egy puffasztott rizst ott látod hogy 100 gramm mennyi szénhidrátot, fehérjét, zsírt tartalmaz, ezt felviszed a kis táblázatba a kalóriaszámlálós oldalon. Mielőtt megeszed leméred hogy mennyit akarsz megenni és beírod hogy hány grammot ettél, a program kiszámolja neked hogy annak mekkora a tápanyagtartalma, automatikusan! 
Mindig mikor vásárolsz, hasonlítsd össze a termékeket: igyekezz olyanokat választani aminek alacsony a cukor és telített zsír tartalma. Ha fogalmad sincs mi számít alacsonynak, akkor csak hasonlítgasd össze a hasonló termékeket és látni fogod mi a különbség. Kerüld a feldolgozott, agyon tartósítószerezett, "E-számokkal" tele lévő termékeket, készételeket! Ezek túl sok rejtett cukrot, zsírt és sót tartalmaznak. Válassz lehetőségeidnek és pénztárcádhoz mérten inkább bio termékeket vagy vásárolj piacon hazai termelőktől.

A napi szükségletedet oszd el minimum 4 de jobb 5 étkezésre és mindig kicsi adagokat egyél de többször egy nap, így egész nap mozgásban van az anyagcseréd és nem lesz az hogy éhezel órákon át, majd felfalsz mindent ami eléd kerül. 

Ez eleinte egy kis plusz munka, de egy idő után kialakul eghy ritmus ami alapján már mérni és vezetni sem kell mennyit eszel. Sok sikert! 


2014. július 14., hétfő

Szemöldöktetoválás- tapasztalatok! Patkós Alexandra-vélemény

Nehéz lenne pontosan meghatározni mikor kezdődött a probléma. Emlékeim és a régi fotóim alapján viszonylag sokáig-azokhoz az általános iskolai osztálytársakhoz képest akik egyszer csak kiszedték és nem nőtt nekik vissza többé-egész normális kinézetű szemöldököm volt aztán valószínűleg az történhetett hogy a 20-as éveim elején egyszer nagyon kiszedtem és onnantól kezdve nem volt normális többé. Mindig is problémát okozott a szemöldök téma, nem volt elég dús, nem ott nőtt, ahol kellett volna, ahol meg nőtt ott meg túl gyorsan, de nem a megfelelő helyre. Volt egy szemöldök minta amit szerettem, amit mindig berajzoltam magamnak és az istenért nem akart ott szőr nőni ahol kellett volna, de ez valószínűleg a rendszeres ceruzával való húzogatásnak volt köszönhető ami kikoptatta a szálakat. Végül odáig jutottam hogy a lenti képen látható állapotban volt a szemöldököm: félig volt csak szőr. Nem mondom, smink nélkül kifejezetten ijesztő látványt nyújtottam. Pont ezért mindig, minden helyzetben be kellett rajzolnom ahhoz hogy normális emberi lény módjára nézzek ki. Elég frusztráló volt. Akinek dús, természetes szemöldöke van, el se tudja képezelni milyen fárasztó és önbizalomromboló lehet az ha valakinek mindig oda kell figyelnie arra hogy ott van-e még a smink által létrehozott szemöldöke! Gondolj csak bele mit éltem át egy szaunázás vagy tengerparti nyaralás alkalmával. 

Nyílvánvaló volt hogy tennem kell valamit, és igen, nekem is még élénken éltek a fejemben azok a gyönyörű kékes-zöldes vagy alkoholos filccel kihúzott szemöldökre hasononlító tetkók amiket még a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején lehetett látni. Na azt tudtam hogy olyat én nem akarok. A másik amit úton-útfélen láttam az ilyen és ehhez hasonló általam csak "vonalzós" szemöldöknek hívott borzalmak.

nem kell kredit, ott a képen! 

 Így nem is foglalkoztatott különösebben a téma. Aztán megjelentek a szép, természetes tetovált szemöldökök és egyre jobban érdekelt a dolog, viszont még mindig nem született meg az elhatározás, hiszen biztos voltam abban hogy hiába csinált meg valaki több ezer tetoválást, egészen biztosan pont az enyémet fogja elbszni. Azért ez mégiscsak egy nagy lépés, mi van ha elrontják, aztán járhat az ember korrekciókra, mi van ha nem fog tetszeni, elrontja az egész arcom karakterét, hiszen azt már régóta tudjuk hogy egy szemöldök formája igen jelentős mértékben határozza meg az arcot, így ezzel nem szívesen kockáztat az ember. 


celebswithnoeyebrows.com

Aztán idén tavasszal eljött az a pont amikor azt mondtam hogy jó, nem keresem többé a kifogásokat, megkeresem a legjobb szakembert és megcsináltatom mert már tényleg rettenetesen fárasztó és frusztráló volt úgy élni hogy minden átkozott nap be kellett rajzolni a szemöldökömet és minden izzasztó helyzetben (sport, úszás, szauna, stb) aggódhattam hogy vajon a helyén marad-e. Mivel pont nyaralni készültünk anyával ezért szerettem volna ha a nyaraláson már nem kell a szemöldökömmel foglalkoznom és magabiztosan strandolhatok mit sem törődve azzal hogy nézek ki. És így is lett. 

A Facebook-os oldalamon lévő olvasókhoz fordultam segítségért és nagy meglepetésemre egész sokan rendelkeztem tapasztalattal e téren! A legjobb nevű, legelismertebb szakemberek sorát zúdították rám, mindenki weboldalát átnéztem, tanulmányoztam, véleményeket olvastam, tényleg nagyon beleástam magam a témába. Viszont volt valami, ami mindenkinél taszító volt: ahogy nézegettem a képeiket mintha minden egyes alanyon ugyanazt a szemöldököt látnám. Mintha a mester mindenkinek ugyanazt rajzolta volna meg! Nem viccelek, tényleg így tűnt, annyira egyformák voltak a tetoválások. Aztán valaki írta a Patkós Alexandrát. Nem csak maga a név "Patkós Alexandra Exclusive Beauty" volt bíztató, de a honlap is egy nagyon letisztult, professzionális szalonról árulkodott. Nekem rengeteget számít hogy egy szépészeti szalonnak milyen a webes megjelenése-olyan igénytelen honlapokat láttam, igénytelen fotókkal hogy teljesen el is vette néhány a kedvem az egésztől-, hiszen ma már minden online zajlik és ha ebbe nem fektet energiát egy szalon tulajdonosa akkor nem is érdekel hogy a tényleges munkába mit ad bele. De ennél a szalonnál minden elvárásomat felülmúlta mind a honlap, mind az amit később a szalonban tapasztaltam! 



Miután megtaláltam őt, és végignéztem a munkáit, megnéztem a videóját, nem volt többé kérdés hogy hova fogok bejelentkezni. Telefonáltam, de sajnos csak hónapok múlva kaptam volna időpontot.  Már felmerült bennem hogy megelégszem valaki mással, csak legyen már végre szemöldököm! De szerencsére gyorsan lebeszéltem erről magam, hiszen úgy voltam vele, ha már megcsináltatom, pénzt adok ki érte, akkor elvárom hogy nekem a legjobb csinálja! Vettem a bátorságot és személyesen Alexandrának írtam egy emailt amiben leírtam a problémámat, küldtem fotókat is és megkértem hogy szorítson be valahogy még a nyaralás előtt, mert ez nagyon fontos lenne nekem. Nagy meglepetésemre pár órán belül jött a válasz és egy szombati napra kaptam időpontot így sos-ben is! Nagyon örültem és izgatottan vártam a nagy napot miután eldobhatom végre a szemöldök ceruzákat amikből már szinte hetente kellett vennem egyet mert mindig elhegyeztem őket (tökéletes munkát csak hegyes ceruzával lehet végezni alapon) Így érkeztem meg a szalonba: 



Amint ti is látjátok a képeken, egy nagyon modern, igényes, tiszta és minden higiéniai követelménynek megfelelő elit szalonban találtam magam, ezelőtt ilyen luxust magyar szalonokban nem tapasztaltam, csak külföldön láttam hasonlót. Már ez is meggyőző volt hogy minden rendben lesz. Alexandra megjelenése is mind ezt tükrözi, mondhatni minden tipp-topp rajta, tényleg az a típusú nő aki magával és a munkájával szemben is maximális elvárásokat állít fel és teljesíti is őket. 



Egy peeling került fel elsőként a szemöldökömre ami megtisztítja a bőrt a későbbi műveletek előtt. Ezt követte az érzéstelenítő, majd nekiláttunk a szemöldök tervezésének. Egy speciális ceruzával rajzolta be a leendő szemöldökömet, amit aztán több alkalommal is korrigáltunk az én elvárásaimnak, ízlésemnek és az ő szakmai tudásának megfelelően. Örök hálám Zsuzsinak aki eljött velem, és mint igazi szemöldök-veterán segített a tökéletes forma kialakításában tanácsaival, meglátásaival.
Én például éveken át azt hittem hogy milyen jól be tudom magamnak rajzolni a szemöldököm, de Alexandra ráébresztett hogy az amit én jónak hittem egyáltalán nem volt az hiszen az arcunknak van egy természetes íve, aminél nem elfogadott az hogy én annak idején kvázi a halántékomra rajzoltam a szemöldököm. 




Itt a jobb oldalamon már be van rajzolva, a bal oldalamon csak félig-ez még a ceruzás minta


Mikor végre sikerült megállapodni a végső formában (amit én még mindig túl vastagnak találtam, de bíztam Alexandrában aki állította hogy ha tetoválja, nem fogom annak látni) nekiláttunk a tényleges munkának. Maga a tetoválás egyáltalán nem fájt, de pontosan erre számítottam ugyanis előtte mindenkinél láttam/olvastam hogy fájdalommentes és tényleg az volt. Az egész procedúra körülbelül 2 órát vett igénybe, de végig nagyon kényelmesen éreztem magam, pihe-puha takaróm volt, kényelmes, állítható ágyban feküdtem. 


  A tetoválás előtt és után is fertőtlenítés történt, a steril tűt meg is mutatta a sértetlen csomagolásban mielőtt elkezdte a munkát, tehát teljesen higiénikusan és biztonságosan zajlott minden. Kaptam egy krémet is otthoni használatra ezzel minden este és reggel bekentem hogy ne száradjon ki a bőr. A pörk képződés fel se tűnt, végig teljesen jól nézett ki, már a tetoválás napján nyugodtan sétálgattam a városban, egyáltalán nem kellett takargatnom magam! Később is teljesen természetesen nézett ki, senki meg nem mondta volna hogy szemöldök tetováláson estem át. 
Miután kijöttem a szalonból annyira boldog voltam és annyi év szenvedése, frusztrációja vált köddé, el sem hittem miért nem csináltattam meg előbb! A végeredmény magáért beszél: természetes hatású szálazott szemöldök!

 

Ahogy teltek múltak a napok egyre halványabb lett a tetoválás és pár hét múlva már teljesen bestresszeltem azon hogy alig látszik és most megint újra húzhatom ki ceruzával... Ekkor írtam Alexandrának aki megnyugtatott hogy ez természetes, és pont ezért van korrekcióra lehetőség, mert egy alkalom nem elég, át kell rajta menni még egyszer, és ilyenkor még javítani is lehet a formán vagy a színen. Mindenkinek más a bőre, van, akinek jobban beszívja a festéket, van, akinek kevésbé, ez egyénfüggő. Az én esetemben az volt a gond hogy a szín nem volt teljesen megfelelő, mert ahogy kikopott, látszott hogy az a rész ahol volt szőr és az ahol nem volt-csak a festék volt-ott túl világosra kopott, tehát azon a részen a korrekció során sötétebb színt kellett használni. A korrekció után már maradéktalanul boldog voltam. 

Itt egy teljesen smink mentes kép: 



Mikor legutoljára visszamentem arra már csak azért volt szükség mert volt egy pont ahol kopottabbnak láttam, de mint írtam, ez teljesen bőrfüggő, nekem a homlokomnál zsíros a bőröm tehát jobban beszívja a tetováló festéket is mint egy száraz vagy normál bőr esetében. De a szerencse az, hogy Alexandra készségesen állt rendelkezésemre a második korrekció alkalmával is, ilyenkor már tényleg csak az utolsó simítások kellettek azért hogy 100%-osan elégedett legyek az eredménnyel, és az egész nem tartott 20 percig sem. 

Patkós Alexandra Exclusive Beauty
A végeredmény:

(Ezek a képek rosszabb minőségű kamerával lettek készítve, az én hibám)

Összegezve a fent leírtakat, ismét csak azt tudom elmondani hogy boldogabb nem is lehetnék hogy végre rászántam magam, annyival egyszerűbb az életem, nagyon megérte és csak azt bánom hogy nem határoztam el magam hamarabb! Bár ki tudja, lehet hogy ha ez így történik, akkor nem ezt a szalont választom, úgyhogy végső soron örülök hogy így alakult, mert nagyon elégedett vagyok a választásommal, úgy érzem ennél jobban sehol sem tudták volna megcsinálni! Alexandráé minden tiszteletem, mind emberileg, mind szakmailag nagyon meggyőző és bátran ajánlom mindenkinek aki szemöldök vagy bármilyen más szépészeti tetováláson töri a fejét. Ne habozzatok, nekem megváltoztatta az életem, már nem kell reggelente azon aggódni hogy nincs szemöldököm, egy szaunás-úszkálós randit sem árnyékol be a tudat hogy "nehogy meglássa hogy nincs szemöldököm" és egyáltalán, a sminkelést is lerövidíti, már nem kell percekig méricskélni húzigatni, korrigálni a szemöldököm... hiszen ott van, és ott is marad! :) 



Alexandrát itt tudjátok elérni: info@patkosalexandra.hu

2014. július 6., vasárnap

Az én utam-II. rész: Az étrendem


Az előző részben már sokat írtam a fogyási-alakformálási projektem lelki oldaláról, de most itt az ideje hogy nézzük a gyakorlati részt is. Mit csináltam, hogyan, miket ettem, mit edzettem és a többi. Ezeket a kérdéseket naponta megkapom, de hangsúlyozom hogy az hogy nekem mi vált be egy dolog, lehet hogy másnak nem fog bejönni. Én például rengeteget ettem és eszek még mindig. Valószínű hogy ha valaki aki eddig mondjuk szuper okosan nulla kalóriás vagy szénhidrátmentes diétát csinált az hízna attól amiket és amennyit én eszek. Tehát a lényeg még mielőtt belemennék: én csak megírom az alapokat, az hogy neked mi a jó, neked kell kitapasztalni, senki más nem fogja tudni csak te. Hiába kérsz tőlem edzés vagy étrend tervet, egyrészt nincs konkrét "tervem" másrészt ha te például puffadsz vagy allergiás vagy valamire amit én eszek akkor miért ennéd ugyanazt? Vagy ha egy gyakorlat közben fájdalmat érzel miért csinálnád? Figyelni kell a tested jelzéseire és aszerint cselekedni, változtatni, alakítani. Egy idő után magától értetődő lesz minden!



Kezdtem azzal hogy tudtam a testépítő étrend alapján hogy a zab, a csirke meg a rizs plusz zöldségek jók. Szuper. Akkor innentől kezdve ezeken kell élni. Csak hogy én eleinte voltam olyan béna hogy megfőztem a rizst, csináltam mellé zöldségragut megsütöttem a csirkét és ennyi. Akkoriban szinte mindig ugyanazt ettem, már hányni tudtam volna konkrétan a kajától. De tartottam a napi 4-5 étkezést így is. Kicsit később mikor rájöttem hogy számolni kéne a makrókat akkor jöttem rá hogy addig jól ettem én ugyan, csak sokat! Amint először mértem ki a rizst magamnak jöttem rá hogy hoppá én eddig tömegeltem. :D Ezért is lehetett az első 1-2 hónapban az hogy vastagabbnak láttam magam, ami így utólag visszanézve nem baj mert legalább építettem az izmokat amiket aztán a makrók számolásának elkezdésével elkezdtem lepucolni a zsírt és az izom maradt (nyílván egy igazi tömegelő időszak azért komolyabb meg tovább tart). De mik azok a makrók? Minden ételnek van egy fehérje-zsír-szénhidrát tartalma. Az hogy hogy nézel ki és hogyan fejlődsz attól függ hogy mit és mennyit eszel-ha ezt el tudod fogadni és nem ragaszkodsz ahhoz az ostoba felfogáshoz miszerint a mozgás a lényeg, mellé ehetsz amit akarsz mert úgyis ledolgozod, akkor már nyert ügyed van. Tehát amint írtam a makrókkal kell játszani attól függően hogy mi a célod: ha izmot akarsz építeni (és nő vagy) akkor testsúlykilogrammonként 3gramm fehérjére és 4-5 gramm szénhidrát fog kelleni, ha fogyni-szálkásodni akarsz akkor a fehérje maradhat ennyi, a szénhidrátból kell visszavenni 1,5-2 grammra testsúlykilogrammonként. A zsírokat telítetlen zsírsavakból biztosítsuk, szálkásodási időszakban napi 20-30 gramm az ajánlott, tömegelésnél lehet jóval több is. Nyílván sokat számít az is hogy mennyit mozogsz, mennyi az alapanyagcsere szükségleted, mi a súlyod, stb, ezeknek a kiszámításához rengeteg kalkulátor található a neten. És akkor megveszed magadnak a kis mérleget és méregeted a kajákat és jegyzetelsz hogy mikor miből mennyit ettél... egy idő után érzésre fog menni és nem kell már mérni sem. (a zöldségeket nem kell mérni, azok rostnak számítanak) 

Saláta zsírmentes joghurt öntettel, sült csirkemell (fokhagymás joghurtban pácolva) quinoa mix


Meg kell érteni továbbá azt is hogy az a felfogás hogy "nem eszek szénhidrátot" idejétmúlt és ostoba, szénhidrátokra legalább akkora szükség van mint fehérjékre és zsírokra. Igen, zsírokra is! A szénhidrát kell az edzésekhez, az általános közérzethez, az agyműködéshez. A telítetlen zsírok pedig pont a zsírégetést segítik! Tehát véletlenül se kövess olyan diétát ami ezek közül bármelyiket kizárja!

Lássuk miket "lehet" enni:


Fehérjék:
-Húsok: halak, csirkemell, pulykamell, sovány marha
Nagyon fontos hogy alacsony zsírtartalmú húsokat válasszunk! Ez pulykánál 1, csirkénél 2-3, marhánál 3-5 grammot jelent 100 grammonként. Igyekezzünk továbbá olyat választani aminek az összetevői között nem túl sok adalék és mesterséges anyag szerepel...
-Tejtermékek: sovány túró, 0% zsírtartalmú görög joghurt, mandulatej, szójatej, kókusztej, akármilyentej, lényeg ezeknél az alacsony zsírtartalmom és figyelni kell arra is hogy alacsony legyen a cukortartalom is! (sok "light" terméknél csak a zsír 0%, de tömve van cukorral!)
-Tojás

A tökéletes reggeli: zab-fehérje-gyümölcsök



Szénhidrátok: 
-Rizsnek bármilyen formája, köles, bulgur, kuszkusz, quinoa, lencse, bab
-Gyümölcsök (ezeket cukortartalmuk miatt mérni kell és beleszámolni a napi bevitt mennyiségbe) 
-Zabpehely
-Teljes kiőrlésű lisztből vagy rozsból készült kenyér, tk. tészta
-Zabliszt, kókusz liszt, mandula liszt, stb


Zsírok: 
-Olajos magvak
-Halak
-Lenmagolaj
-Kókusz zsír
-Olíva olaj 

Rostok: 
-Zöldségek: paradicsom, paprika, saláta, uborka, zöldbab, brokkoli, karfiol, kelbimbó, spárga

Ételízesítők: 
-Nátrium szegény "diétás só", bors, erős paprika, fokhagyma, szerecsendió, oregánó, bazsalikom, menta, petrezselyem, fahéj, kókuszreszelék, édesítőszer (stevia), stb. Igyekezzünk "bio" változatot választani mindenből... 

Reggeli svéd asztalos étteremben

Alapelvek az étkezéshez: 


-Számold ki a célodnak megfelelő kaja mennyiséget
-A fentebb felsorolt hozzávalókból  állítsd össze az étrended (mindent nyersen kell mérni!) 
-Naponta 5-6 alkalommal egyél: ez azért fontos hogy folyamatosan pörögjön az anyagcseréd, és ne legyen az hogy egy egész napi éhezés után hazaérve feltéped a hűtőd és kizabálod annak teljes tartalmát (megtörtént eset) 
-A fehérjeszükséglet maximum felét adja a proteinpor, edzés után hasznosul a legjobban, egyébként igyekezzünk szilárd táplálékot fogyasztani!
-Igyál meg naponta legalább 3 liter szénsavmentes csap/ásványvizet! Még több még jobb lenne, de tudom hogy sokaknak már ez is kihívás lesz. 
-Ásványvíznél válassz alacsony nátrium tartalommal rendelkezőt!
-Hagyd el teljesen, úgy értem teljesen a cukros és szénsavas üdítőket és alkoholt! Ha ez nem tetszik, akkor ne csodálkozz ha nem látsz változást!
-Igyál gyógyteákat, zöld tea a legjobb, ez a zsírégetést is segíti. 
-Szedjél vitamint, ásványianyagpótló tablettákat. 

A konyhában... 

Most költöztem új lakásba (egyébként szuper, én vagyok az első lakó, a konyha felszereltsége nem teljes, szerintem aki berendezte nem gondolta komolyan hogy bárki főzésre használná a helyet, tehát csak pár létszükséglet eszközt rakott be :D) és gyakorlatilag két serpenyő van a konyhámban meg pár fakanál (az evőeszközökön kívül) szóval a sütés-főzés dolog első ránézésre megoldhatatlannak tűnt, de feltaláltam magam! Ne mondja senki hogy költséges vagy macerás magunkra főzni! A rizst, kölest is a teflon serpenyőben főzöm, teljesen bevált, ahogy a zöldségeket is. Minek ide külön erre való fazekat venni?! :D Mivel még kókusz zsírt sem vettem ezért teljesen zsír nélkül csinálok mindent (eddig is így csináltam, de pl tükörtojás alá szoktam tenni, viszont olyan jók ezek a teflon serpenyők hogy teljesen el lehet hagyni ennek a használatát is) kétféle ételízesítőt vettem egyelőre: himalája sót és erős paprikát. Ezekkel teljesen elvagyok (egyelőre) de idővel bővíteni fogom a készleteimet pl bazsalikommal, oregánóval, szerecsendióval, petrezselyemmel, stb. Ezt csak azért írom le így mert ha valaki most kezdene "egészséges életmódra váltani" az lássa hogy most nekem is a nulláról kellett kezdenem mert a költözés miatt nem hozhattam magammal az egész konyhámat. Tehát a legfontosabb egy jó teflon serpenyő, hogy zsíradék nélkül főzhess és valami amiben a rizst, köretnek való zöldségeket meg tudod főzni, ennyi! Ha van sütőd, na akkor meg aztán lehet kreatívkodni, a fent említett alapanyagokból renegeteg féle-fajta ételt el lehet készíteni a sütőben! Lehet süteményeket is sütni, hoppá! :D 



Mikor mit együnk? 

Ez egy sarkalatos kérdés lehet, mindenkinek magának kellene igazából kitapasztalnia! Én csak a magam nevében tudok beszélni, én így eszek: reggelire, tízóraira és ebédre főleg széndirátokat, uzsonnára és vacsira már csak fehérjéket és zsírokat. Nem vagyok az a típus aki mindenáron azt vallja hogy estére már nem eszünk szénhidrátot, de nekem így alakult, mert így kívánja a testem. Napközben elfogyasztom a megfelelő szénhidrát mennyiségemet, estére már nem érzem szükségét hogy még egyek. Napközbeni étkezésekre teszem tehát az "édességeket" (ne tévesszen meg, nálam az édesség annyit tesz hogy puffasztott rizset összekeverek valami gyömülccsel) főétkezésre (ebédre) rizs és csirke (fehérje pótlás miatt) estére már csak saláta vagy főtt zöldköret és csirke majd utolsó étkezésként túrós édesség (citrommal, fahéjjal, édesítőszerrel) vagy fehérjeporpuding (zsírmentes joghurttal, vízzel) esetleg fehérje palacsinta (egy tojásfehérjét felverek majdnem habnak bele a fehérjepor és kisütöm mint egy palacsintát) 
Mivel én reggel edzek, ezért edzés előtt nem eszek semmit, utána jön a zabos-fehérjés cucc, majd a képen látható módon a többi kaja. Ezen a napon minden alkalommal úgy alakult hogy itthon ettem, de lentebb találtok példát arra is mi van akkor ha úton vagyok!


Itt egy példa miket eszem egy nap: 



A minden napokban... 

Sokan azt mondják azért nem tudnak egészségesen enni mert nincs rá lehetőségük. Ez egy baromság, ugyanis csak annyit kéne tenni hogy akarnia kellene! Én is minden egyes nap viszem magammal a kis kajás dobozom és abból eszek, itthon meg ugye mindig van mit ennem. Ha étteremről van szó, üzleti ebédről, igyekszem azokat az ételeket választani amiket egyébként is ennék (bár be kell vallanom, az újdonság erejével ható arab konyha eleinte mindig elcsábított és teljesen diéta ellenes dolgokat is ettem, de azóta moderálom magam :D) rizst, csirkét, salátát bármelyik étteremben adnak, én szoktam szólni hogy ne öntsék rá a dressinget a salátára, ne olajozzák, a csirkét grillezzék, stb. Szóval ha valaki oda akar figyelni és be akarja tartani a diétáját akkor annak lehet akármilyen elfoglalt élete, be fogja tudni tartani. Nekem is volt hogy két meeting között a mosdóban kellett megennem a zabos-fehérjémet mert nem volt rá idő hogy ebéd szünetet tartsak, de rászántam azt az 5 percet hogy gyorsan bekapjak valamit, mert éreztem hogy éhezem már. Akár útközben is tudsz enni, ha magaddal viszed a napi tervezett kaját, csak bedobod a kocsiba és alkalomadtán megeszed (romlandó ételnél érdemes a hűtőtáska használata..) 



Itt egy kis lista arról hogy én miket szoktam magammal vinni: 
-zabpehely fehérjeporral (ezt porként viszem magammal és ha eljött az idő hogy megegyem előtte kb fél órával megöntözöm vízzel, megszívja magát és ehetem is) 
-alma, banán
-főtt rizs, tonhal konzerv, főtt zöldségek (karfiol, brokkoli, kelbimbó, zöldbab, stb) 
-puffasztott rizs
-magvak (kesudió, makadámiadió)
-fehérje kenyérből készült szendvics/vollkorn szendvics


Ha minden kötél szakad és nincs nálad semmi ennivaló, de mégis enni kéne valamit akkor se a gyorskajákat válaszd! Rengeteg helyen lehet már egészséges ételeket kapni, sok étteremnek az étlapján találni kifejezetten light menüt. Ha csak beszaladsz egy közértbe valami harapnivalóért válassz puffasztott rizst, ez remek snack és ellát energiával, de vehetsz hozzá bármilyen olajos magot is, ezeknek magas a kalóriatartalmuk és kevéssel is jól laksz, bárhol, bármikor megehetsz belőlük párat. 

Önkiszolgáló étteremben is lehet találni egészséges ételeket 


Egy laikusnak fura lehet hogy ilyen "komolyan" veszem azt hogy 2-3 óránként enni kell valamit, de az én testem már annyira hozzászokott ehhez hogy ha valamiért nem jutok kajához a megfelelő időközönként akkor konkrétan éhezek és komoly fizikai-lelki traumákat élek meg ilyenkor! :D Aki nem így eszik, az valószínűleg ezt el se tudja képzelni milyen érzés lehet, de azért gondolom vannak itt sorstársaim. 

Nos, ennyi lett volna a "nagy titok" mint írtam, nincs semmilyen csodakapszula, se sztárdiéta, csak egészséges, rendszeres étkezés, sport és egy életen át tartani kell, ez a titok. Sokan kérdezik hogy hogy bírom és nem nehéz-e mindig egészségesen enni: de, nehéz! Akkor bevágok egy ilyet...

Csaló étkezés hetente egyszer! Egy "rossz kajától" nem fogsz elhízni, ahogy egy kövér ember sem fog lefogyni egy adag salátától.


... majd másnap folytatom ott ahol abbahagytam. :) Nincs megállás, nincs kifogás, kitűztem magam elé egy célt és azt el fogom érni bármi áron. Én leírtam a "módszert" akinek tetszik, csinálja, akinek nem az keresse tovább a kifogásokat és sajnálon engem nyugodtan hogy milyen szar életem lehet amiért nem ehetem azt amit akarok. Viszont én ezt megfordítom: azt eszem amit kell, hogy úgy nézzek ki, ahogy én akarok. Sok sikert!


2014. június 23., hétfő

Dubai-nyaralás és ami mögötte van

Dubai. Ha egy átlag magyar meghallja ezt a szót több dolog is eszébe juthat: felfoghatatlan mértékű gazdagság, luxus, csillogás, veszély, kihasznált és megalázott nők… Annyi mindent hallani erről a városról, jót is rosszat is, és aki még soha sem jutott el ide az többnyire téves információk alapján ítél. Hogy miért mondom hogy téves? Volt szerencsém helyi lakosokkal is beszélgetni a témáról, és igen csak meg voltak lepődve azokon a sztorikon amiket én magyar fejjel hallottam az ő városukról. Dubai-t a világ legbiztonságosabb városának tartják, és el is tudom képzelni hogy ez így van, annyira rendezett az egész, és minden mozdulatodat kamerák kísérik. Tehát nem az van mint amire a legtöbb ismerős asszociált arról hogy dubaiba készülünk nyaralni anyukámmal hogy „vigyázzatok, el ne raboljanak titeket!” hiszen nincs mitől félni, nem emlékszem hogy bármi olyasmi történt volna hogy fényes nappal bevágott volna valaki egy luxus autó hátsó ülésére és eladott volna egy arab sejknek a háremébe. 
Anyukámnak régi álma volt hogy eljusson egyszer Dubai-ba, és persze engem is mindig érdekelt milyen lehet az arab álomvilág, de valahogy mindig olyan elérhetetlennek tűnt, pedig sokat utaztam már ezelőtt is. Most azonban úgy gondoltam itt az ideje hogy meglépjem és ki mással is jöhettem volna mint Anyával, akinek már régóta ígértem egy közös nyaralást. Ahogy megérkeztünk az első dolog ami feltűnt egyértelműen az óriási hőség volt, pedig este 8 körül értünk ide, de még akkor is 32 fokot mutatott a hőmérő. Az utazás előtt alaposan utánanéztem milyen ruhákat illik hordani itt, nem akartam tiszteletlen lenni ezért még a taxi út során is magamon tartottam a farmerdzsekimet, pedig majd megsültem alatta. Utólag rájöttem hogy kár volt. Na de kezdjük az elején: ahogy megérkezel Dubaiba máris magával ragad a varázs, kezdve azzal hogy az útlevél ellenőrzésnél fehér lepellel letakart férfiak fejükön fátyollal kérnek a személyazonosságod igazolására. Ez egy európai embernek baromi érdekes és megdöbbentő lesz első alkalommal, de véletlenül se fotózd le őket mert szigorúan tilos. Ez egyébként nem csak a reptéren, az egész országban szabály hogy a helyi lakosokat nem szabad fotózni, hacsak nem kérsz rá engedélyt, nőktől egyáltalán nem illik engedélyt kérni, pláne nem egy férfinak, ha mégis, akkor a hölgyet kísérő férfitól kell megkérdezni hogy le lehet-e fotózni a nőt. Ennek is előre utána olvastam és nem is értettem mi lehet olyan különleges bennük hogy fotózgatni akarnám őket, de tényleg azok! A férfiak olyanok mint valami arab hercegek, pláne akiknek a fejükön is van ez a fátyol szerű valami, határozott, markáns arcok borostával, látszik rajtuk hogy magabiztosak, büszkék arra akik és büszkén viselik a hitüket kifejező ruháikat. A nők még náluk is érdekesebbek. Mivel én Hollandiában élek már hozzászoktam a hajukat eltakaró muzulmán nőkhöz, de ők többnyire hétköznapi ruhát viseltek (hétköznapi, de nem kihívó), volt pár teljes testet fedő leplet viselő is, de nem ez volt a jellemző. Dubaiban viszont a helyi lakosság teljes részére igaz hogy fekete, teljes testet takaró, egészen a földig érő lepelben vonulnak, a hajukat eltakarva. Némelyiknek van díszítés a ruháján, van akinek egészen egyszerű, van, akinek lépésnél kikandikál az utcai ruhája alóla, van akinek teljesen zárt a viselete. A következő szint az akiknek a testük és a hajuk mellett az arcuk is el van takarva, csak a szemüknél van egy csík, így csak a szépen kisminkelt szemeit mutatja meg. Láttam néhány nagyon szépet, ilyenkor mindig az járt a fejemben hogy jó lenne látni a smink többi részét is! De többniyre smink nélkül vannak, bár ez nyilván alkalom függő. A legdurvább amit előtte azt hiszem még nem is láttam élőben hogy a teljes arcukat eltakarják, nem látni belőlük semmit! Nekem nagyon sokkoló volt ilyeneket látni, pláne mikor ment a férfje után és a férj hétköznapi ruhában volt, a gyerekek is, az anyuka meg mint egy sötét szellem követte őket. Tényleg olyanok ezek a nők a fekete ruhás letakart arcukkal-testükkel mint a szellemek, mintha nem is léteznének. Azt tudni kell hogy ezt a viseletet csak az utcán hordják, ha hazamennek, leveszik mint egy kabátot, alatta pedig átlagos öltözék rejtőzik. Sokan tévesen azt gondolják hogy ezeket a nőket kényszerítik arra hogy eltakarják magukat, pedig ez nem így van. Európai fejjel nehéz lehet azt felfogni hogy ők tényleg ebben a hitben nőnek fel és nekik ez a világ legtermészetesebb dolga hogy ha kimennek az utcára, eltakarják magukat. Az arab nőknek az lehet a meghökkentő és felfoghatatlan hogy egy európai nő miért „mutogatja” magát, nekik más a norma. (Zárójelben jegyzem meg-mert nem tudom tényleg így van-e-hogy ezek után hogy ezt leírtam egy ismerős akinek vannak dubai érdekeltségei azt mesélte hogy az igazi „hatalom és pénz” ezeknek a nőknek a kezükben van és ha Európába mennek akkor kitesznek mindent amilyük van és csak otthon szemérmeskednek) 



Az első napot a Dubai Mall-ban töltöttük. Ez a világ legnagyobb fedett bevásárlóközpontja, gyakorlatilag a világ összes fontosabb márkája képviselteti itt magát. Szintenként más-más árkategóriájú üzletekkel találkozhatunk. Azon a szinten ahol a legdrágább márkák vannak még a mosdó is ezt tükrözi, itt kényelmes bőrfotelokban, saját egész alakos tükörben tudod kényelmesen megigazítani a sminked. Az egész pláza nagyon rendezett, takarító személyzet mindenhol, információs pultok térképekkel minden sarkon. Az egész olyan mint egy önálló város, még egy teljes nap is kevés ahhoz hogy körbejárd. A helyi lakosok szerint nyáron dubai-ban semmit nem tudsz csinálni csak vásárolgatni, mivel kint annyira meleg van hogy nem tudsz az utcán sétálni, ezért is építettek ennyi plázát hogy bent, a klímában lehess. Ami igaz, így sokkal kényelmesebb, viszont elveszik a „városnézés” értelme, hiszen plázázni bárhol a világon tudsz, viszont magát a várost nem látod. Mindenesetre érdekes élmény volt, pláne hogy itt még több fehér ruhás arab herceget és fekete fátylas arab hercegnőt láttunk. Érdekes volt megfigyelni azt is ahogy mozognak, a férfiak elől mennek, a nők utánuk. Egyetlen egyszer láttam olyat hogy kézen fogva ment egy ilyen pár, és néhányszor olyat is hogy egy férfi volt két nővel, ilyenkor rögtön arra gondoltam hogy biztos mind a kettő a felesége, haha. Ami szintén érdekes volt megfigyelni azt ahogy egy lefátyolozott arcú nő eszik, tényleg „betolják a fátyol alatt” a kaját ahogy azt anno a Szex és New York 2 című filmből megtudtuk! Egyszer láttam egy családot ahol a nő nem is evett csak ivott úgy hogy betolta a fátyol alá a poharat, közben meg a gyerekeit etette, a férje is jóízűen evett, egy másik alkalommal meg azt láttam ahogy sütit eszik egy nő, ő is gyorsan, lopva tolta be a fátyol alá a falatot. Ez most úgy hangzik mintha őket stíröltem volna de nem így történt, én is lopva, feltűnés nélkül kukkoltam. :D 



Második nap már kijutottunk a strandra is. Ha az ember strandolni akar Dubai-ban két választása van: az egyik hogy kimegy a szabad strandra ahol nincs se egy napernyő, se egy nyugány, de még wc se. (mióta ezt a cikket írtam azóta kiderült hogy van olyan szabad strand is ahol bérelni lehet napernyőt 25 dirhámért kb) Nem újdonság, láttunk ilyet máshol is, de még emberek sincsenek akik ott „dolgoznak” és járkálnak fel-alá a megvásárolható inni-ennivalóval. Tehát ezt csak olyanoknak ajánlom akik hűtőtáskával, napernyővel, törülközővel, szóval mindennel felszerelkezve érkeznek, máskülönben kínlódás lesz az egész, ugyanis annyira tűz a nap hogy képtelenség kibírni fél óránál tovább, és a hűtőtáska nélkül magaddal vitt víz is felforr pillanatok alatt! A másik lehetőség hogy egy hotelnak a strandjára mész ahol a kényelemért cserébe magáért az ágyért és ernyőért ugyan nem kell fizetni, de van olyan hely ahol egy meghatározott összeget el kell fogyasztani az egész nap folyamán. A másik hogy a  strand bejártánál ellenőrzik hogy nincs-e nálad étel, ital, és ha van akkor nem viheted be, ezzel rákényszerítve arra hogy tőlük vásárolj (nem megszabott mennyiségben). Mi voltunk mind a két helyen és előbbit ajánlom: 150 dirhamba kerül egy ágy, és ez az összeg kényelmesen fedezi a fél napos ott tartózkodást ami az ételt-italt illeti. A szabad strandot is kipróbáltuk, ez annyira nem jött be, szörnyű hogy nincs egy árnyékos hely ahova be tudsz húzódni ha már a napszúrás kerülget, ami ilyen időben még akkor is esélyes ha vizezed a fejed és kalap van rajtad. Ami az időt illeti muszáj elmondanom hogy gusztustalanul meleg van! Ha utcai ruhában vagy és nem autóban vagy egy légkondis helyen, akkor elviselhetetlen a meleg, szó szerint éget a nap, de nem csak a nap, maga a levegő! Mi még a nyár elején mentünk, ennél még melegebb lesz június-augusztusban 50 fok körüli hőmérséklettel kell számolni. A víz már most olyan forró volt a sekélyebb helyeken hogy nem esett jól belemenni, mert nemhogy hűsített volna, de olyan volt mintha egy jó meleg kádban lubickolnék. Mélyebb részeken azért hűsebb a víz, de hidegnek semmiképpen sem mondanám, tehát itt nem látni magukat locsolgató-vízzel kenegető sikítozó embereket. 




Következő nap újszerű kaland várt ránk: safari. Ez egy olyan élmény amit mindenképpen ki kell próbálnia mindenkinek aki Dubai-ban jár! Én is féltem tőle, de utólag nagyon örülök neki hogy meg mertem lépni, felejthetetlen volt. Egy masszív 7 személyes dzseepben végigszáguldasz a sivatagon, a hatalmas homokdűnéken! Közben látod magad előtt, mellett, mögött a többi autót (konvolyban mennek egyszerre 10-15 csoport is) és már félve várod hogy ráforduljatok ugyanarra a homokdűnére amire az előtted haladó autó, ami szinte majdnem felborult a szemed láttára és belegondolsz hogy most veletek is ez fog történni! Nem mondom, erős gyomor kell hozzá, ez akkor tudatosult bennem mikor indulás előtt kiosztotta a sofőr a kis kék zacskókat. Egyébként baromi jó volt hangulat, mellettem egy masszív arab pasi ült szóval volt kibe kapaszkodni, ráadásul a hangos arab zene csak fokozta a hangulatot és az ahogy a pihenőnél átkukkantottál a többi autó utasaira és mindenki tapsolt, integetett egymásnak, majd újra elindultunk, extázis közeli volt az egész élmény. Miután jól kivisítottuk magunkat egy, a sivatag közepén kialakított oázisba vittek minket ahol friss falafel pitában és valami édes sült golyó várt ránk (ennyit a diétáról) megannyi szuvenír árussal és szolgáltatókkal. A szolgáltatásokat ingyen lehetett igénybe venni, lehetett például tevegelni vagy henna-tetoválást csináltatni (az ingyent úgy értem hogy a belépő tartalmazta ezeket, tehát külön nem kellett érte fizetni, ahogy az ételért, italért sem) ezután kezdődött a műsor. Mivel Dubai és az UAE egy viszonylag új civilzáció nulla kultúrával ezért a sivagati bulit is egyiptomiakra bízzák, egyiptomi táncosok, egyiptomi zenére mulattatják a közönséget. Ha jól emlékszem 8 show-t mutattak be, természetesen mint mindig mikor olyan műroson vagyok néző ahol bevonják a közönséget, most is felvittek a színpadra, pedig nagyon nem akartam! :D Kaptunk egyiptomi vacsorát is és még pár show után vége lett a programnak, aki akar ott maradhatott egész éjszakára is (talán legközelebb!). 





Mikor már meguntuk a strandolást úgy döntöttünk hogy csak megnézzük ezt a híres-neves Atlantis hotelt (előtte már ellátogattunk ide de akkor úgy voltunk vele hogy a csúszdapark annyira nem érdekel így csak az óriás akváriumot néztük meg (állítólag régebben ez ingyenes volt, de annyi turista jött hogy hasznot húztak ebből is 40 dirhámba kerül a belépő) viszont csak megérte visszamenni ugyanis még annak is aki nem szeret csúszkálni szuper élményt nyújt a park amit egy egy vagy kétszemélyes gumimatracon végig lehet csúszni, a víz áramlása visz, neked semmi dolgod csak élvezni az egészet és néha megijdeni mikor örvénybe kerül az úszógumid. Minden sarkon áll egy ott dolgozó életmentől, szóval egyáltalán nem veszélyes, még olyan is volt aki kisbabával vitte végig a távot. Ha már ott voltunk azért csak ki kellett próbálni egy csúszdát is, a legveszélytelenebbnek mondotthoz mentünk, ott egy több személyes gumicsónakba ültünk harmadmagunkkal és eleinte nem volt olyan rossz, de pont háttal ültem így még parásabb volt mint lett volna, a sötét résznél azért eléggé megijedtem ahol semmit sem láttunk csak éreztük ahogy megy a csónak körbe-körbe eszméletlen gyorsan. Végig sikongattam hogy „nagyon rossz-nagyon rossz!” de azért így utólag belegondolva jó volt. De nem ülök fel többet (és mindig ezt mondom!). A víziparkban egyébként minden megtalálható amire szükség lehet, nyílván ide sem lehet bevinni se italt se ételt, a jegy ára csak egy ebédet tartalmaz, de 13 dirhámért vehetünk fél literes ásványvizet és ha jól emlékszem 28 dirhámba kerül egy negyed szelet dinnye ami jól behűtve igazi felfrissülés a tengerparton lévő pálmafák tövében elfogyasztva. 



Összességében azt kell mondjam engem lenyűgözött a város! Már első naptól fogva mikor megláttam a fényeit, a pálmafákat, a gyönyörű, új épületeket, a folyamatosan épülő várost, a szebbnél szebb utcákat, tereket… Mindenhol a luxus, a csillogás, a pénz, az élet. Való igaz hogy napközben semmit nem tudsz csinálni csak plázázni vagy strandolni. Dubai híres az éjszakai életéről ami nyáron is pörgős és majd a Ramadán alatt mikor napközben mindenki alszik és pihen, akkora a forróság hogy csak este merészkednek ki az utcára. Napközben alig lehet embereket látni az utcán már most sem! Mindenki autóval közlekedik, olyannyira az autóban (és persze a légkondiban) élik az életüket hogy még a benzinkútnál se szállnak ki tankolni hanem csak lehúzott ablakkal közlik az ott dolgozóval miből mennyit kérnek. Ugyanígy a (nem plázában található) szupermarketeknél, van egy eladó az üzlet előtt akinek elmondod mi kell, ő bemegy érte a boltba és kihozza neked. Szóval annak ellenére hogy óriási a hőség, valahogy túl lehet élni, de turistaként autó nélkül nem ajánlom. Lehet autót bérelni így közlekedni a városon belül, például akinek messze van a hotel a strandtól annak mindenképpen kelleni fog egy bérautó, esetleg taxizni is lehet ami szerintem telejsen baráti áron van. Dubai tömegközlekedése fejlett és olcsó, bár mi ezt nem próbáltuk ki, maga az út míg eljutsz egy metróállomásig is kihívásnak tűnik ebben a forróságban. Összebarátkoztam egy egyiptomi lánnyal, vele elmentem egy éjszakai klubba, ami kifejezetten az arab életérzést adja vissza, arab zenékkel. emberekkel, berendezéssel. VIP asztalunk volt, ami utólag nem tűnt olyan jó ötletnek mert így kimaradtunk az egész buliból ami lent zajlott… Nem mondanám hogy életem legjobb élménye volt, pláne hogy olyan émelyítő cigi és sisha füst lengte körül a helyet hogy majd behánytam tőle. Számomra meglepő módon az arab lányok igenis odateszik magukat, táncolnak, alkoholos italokat isznak, és mindezt kihívó ruhákban teszik (meglepően jó alakkal rendelkezik némelyik, bár sokszor nem tudtam eldönteni hogy genetikailag van akkora seggük vagy szilikon van benne, az én hátsóm szó szerint eltörpült mellettük. :D) Újdonsült barátnőm szerint a fátylat és a testet eltakaró öltözéket csak a helyieknek „kell” hordani, ő is szinte ugyanúgy öltözik mint egy európai lány. Nagyon szép sminkeket is láttam, viszont jó pasit nem igazán, pedig arab helyen voltunk, vagy az is lehet hogy nekem túl kényes az ízlésem. 

Aki Dubai-ba látogat néhány napra maga is kiváltságosnak érezheti magát. Az ajtót kinyitják neked, Lexus (!) taxiban utazhatsz, a mosdóban dolgozó „wc-s néni” a kezedbe adja a papírtörlőt és klinyitja neked a wc ajtaját, az éttermekben, bárokban a pincérek minden mozdulatod lesik és alig várják hogy kiszolgálhassanak. Mindenki kedves, közvetlen, beszélnek angolul, mindenhol! Helyi lakosok szerint az ország nem is mondható arab országnak, hiszen annyira színes a lakosok nemzetisége: rengeteg ázsiai, afrikai, indiai bevándorló van, ugyanakkor legalább ennyi európai is, és tényleg mindenhol, mindenki angolul beszél, hiszen gyakran még egymásról sem tudják eldönteni hogy a másik arab-e, értené-e ha arabul beszélnének-e egymáshoz így üzletekben, éttermekben, stb. mindenhol angolul beszélnek! A plázákat járva is azt tapasztaltam hogy több a külföldi mint az arab, az üzletekben, éttermekben, szolgáltatóiparban szinte csak külföldiek dolgoznak. A WizzAir-nek köszönhetően ma már fapados járattal is elérhető ez a mesevilág és a booking.com segítségével akár olcsón találhatunk szállást is. Nem mondom, a különböző programokra és belépőkre rá kell szánni nem kevés pénzt, de akit csak a városnézés érdekel meg a strand az viszonylag megfizethető áron megélheti az arab álmot. 



A cikk írásakor még titoknak számított, mert nem akartam elkiabálni, ugyanis egyáltalán nem hittem benne hogy ez tényleg meg fog történni, de aki figyeli a közösségi oldalaimat már tudhatja hogy költözésben vagyok, és meg is történt a dolog. Hogy hova költöztem? Hát igen, Dubai-ba! Az a bizonyos „arab pasi” akiről a szafaris részben írtam egy nem rég indított napszemüveg és ékszer értékesítő cégnél ügyvezető igazgató és épp fel akart adni egy hírdetést amiben „marketing and sales manager” pozícióba keres valakit, mikor mondtam neki hogy én pont ezt tanultam a suliban akkor felcsillant a szeme, úgyhogy megkérdezte hogy van-e kedvem másnap egy állásinterjúhoz amin a cég tulajdonosával is találkoznék. Úgy voltam vele hogy jó, elmegyek, miért ne. Az interjún egy kínai étterembe mentünk majd egy arab cukrászdába, szóval elég laza volt az egész, végül azt mondták majd keresnek a döntésükkel. Én már teljesen letettem a dologról ugyanis a megbeszélt időpontig nem jött semmi hír (akkor már otthon voltam) de egyszer csak jött az email az ajánlattal és akkor kicsit megijedtem hogy úristen ez most tényleg megtörténik?! És megtörtént. Nem tudom még mi lesz, hogy lesz, de úgy vagyok vele hogy ha ezt dobta az élet akkor ezt meg kell lépnem, ha nem jön be még mindig van annyi lehetőség előttem, hogy nem győzök válogatni.


Természetesen már jöttek a tipikus magyar irigykedős hozzászólások, nos, leszögezném hogy nem "dubajkának" jöttem ide és nem ajánlott senki pénzt azért hogy lefeküdjek vele (konkrétan ilyen hozzászólást kaptam az egyik képemhez hogy "elfogadom-e majd ha a dubaiak sok pénzt akarnak majd fizetni a szexért", mire visszakérdeztem hogy mire kell számítani, egyszer csak megjelenik az ajtóm előtt dubai teljes férfilakossága sok pénzzel és szexelni akarnak majd?) Tisztában vagyok továbbá azzal hogy a "dekoratív külsőm" nagy mértékben hozzájárult ahhoz hogy megkapjam ezt a munkát, nem vagyok naív, nyílvánvaló hogy nem csak az önéletrajzom győzte meg őket, de miért ne használhatnám ki a külsőm nyújtotta előnyöket az életben való előrehaladásomért cserébe? Én már nem azon a szinten vagyok hogy egy ingyen italért egy bárban eldobjam az agyam hogy hú akkor most jó csaj vagyok. Ugyanakkor ez csak egy szegmens, valószínű hogy ha teljesen alkalmatlan lennék vagy nem tudnék kommunikálni akkor nem vettek volna fel, lehetnék én akármilyen csinos, ugyanis ez sem minden.
Nem irigykedni meg rosszindulatúskodni kell hanem felemelni a picsát és tenni, menni, küzdeni a céljaidért és a lehetőségek megtalálnak majd. Aki az egész életét egy tanyán éli le a szüleire támaszkodva az ne csodálkozzon ha nem fog semmi sem történni vele az életben. Semmi sem lehetetlen, én is egy átlagos lány vagyok, ha nekem sikerül másnak is. Ha én tudok tenni azért hogy egészséges, ápolt, magabiztos legyek akkor más is, mindenki azonos esélyekkel indul az életben szerintem, csak kérdés hogy ki hogyan használja az élet által neki osztott lapokat. Soha ne érdekeljen más mit szól, mit gondol, mit pletykál, te csak tedd amit tenned kell. Le lehet élni egy életet nyomorban és sóvárogva egy jobb élet után, másokat irigyelve és szidva hogy neki miért adatott meg minden, nekem miért nem.. és lehet élni úgy is hogy mersz lépéseket tenni, pofátlanul kihasználod a lehetőségeket és jól bánsz velük. Ne másokat irigyelj az életükért, hanem tedd a tiedet olyanná hogy más irigykedhessen rá.



Már 3 napja itt vagyok és eddig minden szuperül alakult, még nincs lakásom, egyelőre egy hotelban szállásoltak el, de a munka nagyon tetszik és úgy érzem óriási karrier építési lehetőség áll előttem. Ma egy üzleti tárgyaláson vettem részt amin az egyik partnecég, az Invicta olaszországi tulajdonosaival megköttetett az üzlet úgyhogy a java még csak ezután jön. A cég egyébként aminél dolgozok két márka csoport képviseletét látja el itt dubaiban illetve a környező országokban, még teljesen újak vagyunk, de ahogy a főnökeim mondták, a cég még egy kisbaba amit mi fogunk felnevelni és vele együtt fogunk nőni mi is. Nagyon bizakodó vagyok, érdekes és izgalmas munkám lesz és a főnökeimre se lehet panasz találkoztam a feleségeikkel is és ők is barátságosak, befogadnak, olyan az egész mintha egy nagy család lennénk és ezt éreztetik is hogy mindenben számíthatok rájuk attól függetlenül hogy egyedül jöttem is és felhagytam az eddigi életemet és a családomat azért hogy itt élhessek-dolgozhassak.




Úgy érzem jól döntöttem, mindig a pillanatnak éltem és mindig megragadtam a lehetőségeket és ez egy olyan lehetőség ami már-már álomszerű, bár tény hogy teljesen új világ, fel kellett adnom érte mindent, de nem félek, erős és bátor vagyok és kész az új kihívásokra! :)
Végül pedig egy valamit ne felejtsetek el: soha nem tudhatjátok mi változtatja meg az életeteket, sorsotokat. Nem biztos hogy véletlen az hogy bizonyos emberekkel találkozunk, bizonyos dolgokat megteszünk. Én például kézzel-lábbal tiltatkoztam az ellen hogy elmenjek erre a szafarira mert "veszélyes" és tessék, ennyi kellett ahhoz hogy kapjak egy állás ajánlatot és ideköltözhessek, pedig eleinte biztos voltam abban hogy ez a munka ajánlat egy kamu duma, de miután megbizonyosodtam róla hogy nem az, úgy voltam vele hogy ha ezt dobta az élet, az nem véletlen, meg kell lépni. Nem kevés dolgot adtam fel ezért hogy idejöhessek (kapcsolatot, saját cégemet, családot) de biztos vagyok benne hogy hosszútávon bebizonyosodik hogy jól döntöttem. Merj lépni, merj kockáztatni és vedd észre a jeleket, lehetőségeket, járj nyitott szemmel! Ez a siker titka.